Tátrával Pacsirtáról Kamaráig - 30 éves a T5C5 típus

Köszönet az BKV Zrt.-nek a különmenet létrehozásában nyújtott segítségért!

1978-ban készültek a Budapesti Közlekedési Vállalat számára az első csehszlovák gyártmányú kocsik, mert a Ganz gyárak a nyolctengelyes, csuklós motorkocsik ("ipari csuklósok") ebben az évben legyártott utolsó példányai után különböző okokból kifolyólag nem vállalhatták, hogy új, korszerű típust fejlesszenek ki, de még azt sem, hogy a CSMG2-k sorozatának gyártását folytassák. A KGST legfőbb villamosgyártója, a ČKD Praha kapta a feladatot, hogy városunknak új járműveket építsen; a híres cég már addig is több ezer közúti vasúti motorkocsit készített, és ezek jól beváltak, a BKV-nak gyártott kocsik mégis sok szempontból teljesen új megoldásokat tartalmaztak. Anélkül, hogy a műszaki részletekbe mélyednénk, elmondhatjuk, hogy bár a jármű kialakítása néhány szempontból meglehetősen anakronisztikus (elektronikus vezérlés a klasszikus ellenállásos indítás mellett; magaspadlós, szóló kocsi a csuklós kocsik korában), az elmúlt harminc év tapasztalata mutatja számunkra, hogy az utazóközönség és a személyzet egyaránt megkedvelte a típust kényelmessége, megbízhatósága miatt. A történethez tartozik, hogy a 2000-es évek elején a BKV Rt. nyolcvan motorkocsit korszerűsített, ezek a klasszikus, kommutátoros motorokhoz alkalmazható legmoderebb technikát kapták meg; a narancs belvilágú villamosok jellegzetes szereplői Buda közlekedésének. A járművek műszaki felépítéséről a villamosok.hu weboldalon lehet bővebben olvasni.

Egyesületünk olyan különmenettel kívánta megünnepelni ezt a kerek évfordulót, amely során olyan helyeket kerestünk fel, ahol jelenleg nem jellemzőek a cseh villamosok. Ezek között volt olyan is, ahol korábban ideiglenesen közlekedtek Tátrák, és olyan is, ahol menetrend szerint sosem tűntek (még) föl. A tervezés, szervezés és lebonyolítás döntő hányadát egyesületünk tagjai végezték. Az alábbiakban tagtársaink fényképeiből közlünk egy kis válogatást.


A kirándulás egyik érdekes szakasza, a pesterzsébeti nagyhurok szinte teljesen idegen a Tátrák számára - csak elvétve, legfeljebb tanuló- vagy próbajáratként közlekdnek erre a cseh villamosok. Mivel ez a környék még a régebbi, kisebb villamosok számára van méretezve, ezért a különmenet előtt egyik éjszaka ki kellett próbálni, hogy valóban elfér-e gond nélkül ez a típus. Ennek során készült a felvétel Pacsirtatelep végállomáson. A próba sikeres volt, így nem volt további akadálya utunknak.


A 4000-es pályaszámú kocsi az egyik, amely idén ünnepli harmincadik születésnapját - testvére a 4001-es, amely kocsi azonban a korszerűsítések során T5C5K-vá lényegült át, és ilyen minőségében már nem csatolható klasszikus berendezésű párjával. Ezért a szerelvény másik kocsija a 4002-es lett. Ezek a kocsik a Budafok kocsiszínben laknak, ezért az Orczy téri találkozóhelyhez jó hosszú utat kellett megtenniük. Egyik csomópont, amelyet érintettek, a 4-es villamos Fehérvári úti végállomása volt, a fénykép itt készült.


A "becsekkolás", vagyis a résztvevők regisztrációja, a Baross kocsiszín melletti, ún. rozsdás vágányon történt.


Az első fotómegálló kiválasztása során a hálózati kényszerűségeket használtuk ki: az Orczy tér felől a Mester utcába csak visszafogással (irányváltással) lehet eljutni, amelyet többek között a Soroksári úton is el lehetett végezni: remek hátteret adnak az újonnan épített, korszerű, elegáns lakó- és irodaházak.


Kellemes fényben fürdik a Mester utcában az (akkor még 30-as, ma 21-es vonalon fekvő) Vágóhíd utca megálló. Ezután a menet továbbhaladt Könyves Kálmán körútig, majd onnét a Gubacsi úton folytatta útját.


Az utazás közben végig vidám hangulat uralkodott a kocsi belsejében.


A Gubacsi úti nagy végállomáson sikerült olyan együtállást fotózni, ahol a T5C5 mellett TW6000 típusú, vagyis hannoveri villamos áll.

      
A külső szemlélő mindig ezt látta - villamos az érdeklődés középpontjában. :)


A 30/21-es villamos megállójában még egy Ganz csuklós mellett is sikerült megörökíteni a szerelvényt.


A pesterzsébeti nagyhurok első szakasza egy lakótelep mellett vezet, így volt hely arra, hogy elkülönített pályát építsenek - Tátránk jól mutat itt is.


A hurok többi részén azonban meglehetősen egyedi, falusias hangulatban gördülnek a villamosok.


A pacsirtatelepi végállomáson volt idő, hogy szerelvényünk kifújja magát. Mellette a menetrend szerint közlekedő 52-es villamos látható.

      
A pesterzsébeti döcögés után Kispest felé vettük útunkat: a 42-es viszonylaton sem járt soha Tátra. A fotómegállást a helyi rendőrőrs jellegzetes épülete elé szerveztük.


Nemrég szűnt meg a Tóth Árpád utcai hurokvágány, azóta csak a Tulipán utcáig közlekednek az Ady Endre úti villamosok - a Hoffher Albert utcai vágány azonban megmaradt üzemi kapcsolatként, így fel tudtuk idézni a 42-es villamos régi végállomását is. A Tulipán utcai szakasz felújítása óta ez volt az első villamos, amely behaladt ide.

      
Meglepően jól mutat a cseh gyártmányú villamos a szép, régi gyárépület mellett.


A kispesti Templom téren is megálltunk visszafelé.


A Határ úti végállomáson ismét sikerült szerelvényünket egy hannoveri mellett lefotózni.


A kispesti metróállomástól a nagykörútig az 52-es, a 3-as és a 37-es villamosok pályáján mentünk. A Pongrác útnál volt a néhai 29-es villamos leágazása, itt végeztünk egy fotómegállást.

      
A Blaha Lujza téren véget ért túránk első szakasza: mivel a Körúton nem szállíthatnak utasokat a Tátrák, ezért szerelvénymenetben kelt át a Duna túloldalára. Útközben azonban sikerült megszervezni, hogy a kirándulásunktól függetlenül közlekedő UV szerelvénnyel lehessen együttállásos fényképet készíteni.


A szétszéledt társaság számára a gyülekezőhely a Fehérvári úti tárolóvágány lett.

      
Következő úticélunk a vadregényes tájakon közlekedő 41-es vonal vonal volt - a nyolcvanas években itt közlekedtek Tátrák, de már nagyjából húsz éve eltűntek innét.


Kőérbereknél a felduzzasztott patak tükröződése kedvelt fotótéma lett.


Fülőke utca megállóhely.


Kamaraerdei Ifjúsági Park volt útunk végcélja - barátságos napfényben fürdik a beérkezett szerelvény.


A végállomáson hosszabb pihenő volt, ennek során lehetséges volt egy menetrend szerinti kocsival is együttállást produkálni.

             
Az utolsó napirendi pont Kőérberek környékét kapta helyszínül: ahogy a nagyvasúti kirándulóvonatoknál is szokott ilyen lenni, egyesületünk is szervezett nyíltvonali fotót: utasainkat egy kis dombmászásra bírtuk, hogy egy meglehetősen jó látószögből fényképezzhessék a szerelvényt.

      
A túra a Budafok kocsiszín deltavágányán ért véget.

Köszönjük minden utasunknak a részvételt, reméljük, mindenki jól érezte magát!

Kelemen Zsolt