Csatolt KCSV-7 különmenet, 2012.10.06.


 

Nagyon sok mesterien elkészített fényképet találhattok erről a különmenetünkről a neten, ezért engedjétek meg, hogy kicsit másképp mutassuk be, mint eddig. Szeretnénk, ha látnátok a szervezők oldaláról is, mert ennek külön története van.

Az ötödik születésnapunkat egy csatolt hannoveri különmenettel ünnepeltük, ami a maga nemében akkor egyedülálló volt, hiszen először engedélyezték, hogy a típus így utasokat szállítson. A sikeren felbuzdulva elhatároztuk, hogy újabb történelmi különlegességgel lepjük meg a közlekedésbarátokat, megpróbáljuk a Nagykörútra szánt KCSV-7 típust az eredeti elképzelések szerint csatoltan közlekedtetni.

A BKV illetékesei az akkori viszonyokhoz képest meglepő módon pozitívan fogadták a kérésünket, aminek eredményeképpen továbbléphetett az ügy a műszaki próbákhoz. Először keríteni kellett csatláskábeleket, ami - mint kiderült - azonos a MUV kábelével, szerencsére a raktár mélyén még maradt belőle. Ferencváros kocsiszín dolgozói összerakták az első kocsikat, de nem akartak együtt dolgozni a villamosok. Az egyiket lecserélték, aminél figyelni kellett arra is, hogy magyar vagy olasz szaggatós-e a gép, de ismét semmi nem történt. Újabb csere, majd újabb. Állítólag volt olyan pár, aminél a számítógépek ütötték egymást, volt olyan, amivel a kapuig jutottak csak el, aztán teljes sötétség. Végül találtak egy olyan párost, ami hajlandó volt egymással hosszabb távon is szóba állni, ez volt a 1344-1345. A próbajáratot hosszas szervezés után 2010. április 28-án éjjel tartottuk, a szerelvény kiválóan teljesített.

Összecsatolva. Világít a "csatolt kocsi", ilyet azelőtt nem láttunk.
 
Az egyesen próbáltuk ki, Stadionok visszafogás. A híd alatt a Kőbányai útnál.
 

Mire műszaki oldalról reménytelinek látszott a különmenet, pénzügyi oldalról kezdtek gyülekezni a felhők, a két kocsi bérleti díja jóval meghaladta a várható jegybevételt, ami más megkezdett munkától vonta volna el a forrásokat, így nagyon nehezen, hosszú elnökségi viták, megbeszélések után kénytelenek voltunk elhalasztani a rendezvényt. A tárgyalásokat azért folytattuk, és végül kicsivel több mint két évvel később, a 125 éves évforduló keretein belül megkaptuk rá a lehetőséget, igaz, némileg más, de egyáltalán nem rosszabb formában.

Az eltelt időben viszont a KCSV-k megjárták a főműhelyt, és néhány vezérlési alkatrészből (tirisztor) új típust kaptak, mivel a régi fajtát már nem lehetett beszerezni. Újra felmerült a kérdés, vajon dolgoznak-e még együtt a kocsik, a főműhelyi felújítás során változott-e annyit a vezérlés, hogy gond lenne belőle. Újabb műszaki próba következett, először a kocsiszínben vizsgálták meg a 1344-1345 párost. A menet- és fékvezérléssel semmi gond nem volt, de egy nem várt helyen jelentkezett egy kisebb hiba. Az egyedi ajtóműködés korábbi problémáját a főműhelyi módosításokkal szépen megoldották - most már az oldalválasztó átkapcsolása nem törli a leszállásjelzést -, de ezzel sikerült olyan kapcsolást létrehozni, ami leszállási kérelem esetén a csatolt kocsin nemcsak a kiválasztott, hanem a másik oldalon is kinyitotta az ajtót. Gyorsan kijavították, mert mi már ilyen jelenséggel a 2012. október 1-én éjjel tartott próbajáraton nem találkoztunk.

Indulásra készen, világít a "csatolt kocsi" visszajelző lámpa. Az idei első próbaút a Gubacsi út végén.
 
Még nem körutas beálló, csak a Mester utcában fogtunk vissza. Hungária kocsiszín - körutas kocsiként itt is lakhattak volna.
 
Lágymányosi híd. A teljes szerelvény.
 
Ennyi az egész, a vezérlési csatlás és a két belépésgátló.
 

Az első kitűzött szeptember eleji időponton szép napsütéses idő volt, nagyon reménykedtünk, hogy a második nap is hasonló lesz. A sors kegyes volt hozzánk, 2012. október 6-án gyönyörű kék égbolttal ajándékozott meg minket. Közel három év kihagyás után újra fel kellett vennünk a fonalat, újra szervezőként állhattunk elétek, ami nagyon jó érzés volt. A jelentkezéseket ugyan nem mi fogadtuk, de a lista alapján gördülékenyen megtörtént a bejelentkezés, és megkezdhettük történelmi utunkat.

Érkeznek a résztvevők a Ferencváros kocsiszínhez. Az első fotómegállás a Soroksári út felett.
 
Vajda Péter utca, közel a szülőhelyhez. Az új irodaházzal a Stadionoknál.
 
A Szilágyi utcában az iskola előtt.
 

A KCSV-nk nem hazudtolta meg azért önmagát, a 14-esen menet közben volt némi "hajtás-jármű hiba", amit a velünk tartó műszakos és járművezető tagtársak megoldottak.

Borbély Csaba tagtársunk bemutatót tart. A Fő utca megálló a 12-es végén.
 
Ritkán jár erre hosszú szerelvény. A fotósok képe jobban sikerülhetett, ha mi vagyunk nappal szemben.
 
Rákospalota, Kossuth utca. A Belvárosi Kávéház íve, a Sorstalanságból ismert.
 
Újpesti Városháza.
 

Angyalföldnél "hipertérugrást" végeztünk, ami a mi nyelvünkön annyit jelent, hogy kétszeres visszafogással elengedjük a mögöttünk lévő forgalmit. A forgalmi telepnél lévő vágányhálózat ezt lehetővé tette.

Angyalföld, a visszafogás előtt. Fotó a hídról.
 
Útban a Bécsi út felé. Az egyesen megállná a helyét.
 
A fotómegállás biztosítása. Ferencz Tamás tekintélyt parancsoló méretének egy autós sem tudott ellenállni. Egy kicsi mozgás senkinek sem árt. Fotómegállás vége, futás a villamoshoz.
 
Óbuda kocsiszín. Illetve annak helye. Vidám tagtársakból sohasem elég.
 
Szántó Ferenc a dupla 17-essel. Kolosy tér, a vonal egyébként neuralgikus pontja.
 
Jövünk-megyünk. Gerincvonal. Zsigmond tér, kellemes őszi zöldben.
 
Kanyarodás a Török utcába. Innét ritkán jön villamos. Első találkozás a Körúttal.
 
Ide egykor tehervonatok jártak be. Moszkva tér, rozsdás.
 
Pihenő a továbbindulás előtt, az ebédszünet alatt jó képeket lehetett lőni a presszó tetejéről. Teljes pompájában. Fent már a következő viszonylat táblája, amit a János kórháznál fordulva céloztunk meg.
 
Várakozás az 59-es indulására. Az útvonaltervező főguru, Báti András és segédeszközei.
 
János-kórház, felszállóhely. Déli pályaudvar, elosztóváltó.
 
Döbrentei tér. Kelenföld kocsiszín, a vizsgálatok miatt a kocsik szoktak erre járni. Igaz, nem csatolva.
 
Útban az Etele tér felé, ahol a tabulátor - az előzetes vizsgálatok és jóváhagyás ellenére - kiakadt miattunk. Futás, itt gyorsnak kellett lenni.
 
Érkezés a Deák térre. Madách téri zebránál úgyis tilos egy jó ideig a holdfényjelző, volt idő rá.
 
Az elnök Egyesületünket és különjáratunkat egyszerre vezeti a Kiskörúton. A visszajelző lámpák szerint minden rendben.
 
Új pálya az Astoriánál. Jól megy. A Szabadság híd közepén.
 
Budafok delta I. Budafok delta II.
 

A Villányi-átkötésnél a váltó nem volt kipucolva, a nyelvek tapadása ellenére sehogy sem lehetett reteszfényt csalni a váltójelzőre, így viszont a hátsó kocsi szedőjével magunk alá is válthattunk volna. A megoldás hiába a rutinos KCSV-s Csákvári István ötlete, leírva nem olyan izgalmas, mint amilyen élőben véghezvinni. Visszamentünk 10-20 métert, nekifutással lendületet vettünk, majd levezéreltük a szedőt, hogy ne érjen a szánszerkezethez, és csak a keresztezés közepén vezéreltük fel újra.

Ritkán használt kapcsolat. Hegyipályásként a 61-esen is megállja a helyét.
 
A Margit-szigetnél hirtelen ötlet volt a fotómegállás. A szűk hely miatt nem volt jó gondolat.
 

A körúton, ha már a kocsi ide készült, úgy tudtuk biztosítani a fotózást, hogy a szerelvény letette a Nyugatinál az utasokat, elment az Oktogonhoz visszafogni, majd visszafelé megvárta a képkészítést, elment újra visszafogni a Jászai Mari térhez, és a Nyugatinál felvette az utasait. Utána már csak az utazási élmény maradt a körúton, illetve a beállás.

Ide tervezték, de sok évbe telt, mire el is jutott ide. Még egy Nyugatis kép a felüljáróról.
 

Már hosszúra nyúltak az árnyékok, mikor elkészítettük a hagyományunknak számító csoportképet. Talán nem is mindenki várta meg, talán jobb helyet is találhattunk volna neki, de a fő, hogy elkészült.

Csoportkép. Utolsó pillantások.
 

Bár ez nem különösebben nosztalgikus dolog, mégis technikatörténeti különlegesség volt, aminek sikerét a különösen hosszú előkészítés miatt nagyra értékeljük. Köszönjük a társszervező BKV Villamos Forgalmi Főmérnökségének és a műszaki előkészítést felügyelő Villamos Szakszolgálatának, valamint a Ferencváros kocsiszín dolgozóinak áldozatos közreműködését.

Honlapunk a FOK-GYEM kijelzőn. Itt elértek minket.
 

Szöveg: Túri Dániel
Fotó: Báti András, Soltész Tamás, Túri Dániel

2013. február